Láng

Félelem alagutjai százezer emlék
cikázva bejárja szívem.
És minden emlék édes zsongással tölt el.

De a legszebb emlék,
mikor valaki lángra lobbantja lelkem.
A tűz nem lehet forróbb,
az ölelés nem lehet édesebb.
Akkor csak ketten vagyunk
te és én.
Nincs ott másnak hely,
elemésztené a tűz.
Szemed villanása
eleven északi fény,
karjaid ölelése,
szikrázó selyem.
Fellobbant felemészt
És mégis örök.
Őrült felfoghatatlan.

Láng.

Zsebkendő

Nem olyan zsebkendőről beszélek, ami gyönyörű csipkés, nem is olyanról, ami a nagymama polcán megtalálható, nem én nem iylen rongy zsebkendőről beszélek. Én egy papirzsebkendőről, amit pár napja bementem a boltba és levettem a pocról 10 db os csomagolásban, illatos volt, és pici Csőrikés, Tapsi Hapsis  mesefigurák voltak rajta. Biztos sokan ismeritek, én azért vettem meg, mert mosolyt csalt az arcomra, tesó is vett egyet, más csomagolásban. megszaglászva illatát, bele is fujtuk az orrunk ,mivel igen hideg volt.MA reggelre már csak három zsebkendő maradt bent a csomagolásba,de nem tudtam, hogy pont ez a három zsebkendő változtat meg bizonyos nézőpontokat a világról. Bejött egy ügyfél, kolleganőm az ügyfélszolgálatos, általános ügyintézésnek indult ahol önkéntes nyugdijpénztári tagságából szeretett volna a hölgy visszavássárolni, mivel nyugdíjas lett. Fel is hivtuk a központot, hogy mi is jobban eligazodjunk, erre kiderült, hogy nem önkéntes pénztárról van szó, hanem magánnyugdijpénztárról. Megpróbáltuk a hölgynek elmondani, hogy az megszűnt. 40-50 éves hölgyről beszélünk, legalábbis annak látszott, jól öltözött volt, tiszta. Ám ekkor elkezdett elöször káromkodni, hogy az állam elvette a pénzét, majd elkezdett sírni.Én beszaladtam a zsebkendőimért és megkínáltam vele. ő elkezdett mesélni, hogy kirakták az utcára, se szó se beszéd, próbál dolgozni, megcsinál ő mindent ahol meg is becsülik a földeken, hogy nő létére zsákokat pakol és 20 kilós ládákat, amikor arcüreggyulladása volt ,akkor is dolgozott, meg mindek is fizet tébét, mikor 1400 forintot kellett antibiotikumra költeni.Nem tudja kimosni a ruhát, mert kirakták és a szálláson is... és közben észrevette a zsebkendőt,.. "jajj de szép zsebkendő,jajj de kár, hogy elhasználtam, én ilyen szépet még alig láttam." azonnal kináltam oda a másik zsebkendőt " köszönöm szépen, én még nem láttam ilyen szép zsebkendőt, el is rakom a pénztárcámba, nehogy elhasználjam. mert tudja én többre becsülöm ezeket a dolgokat. Többre becsülöm a cirok seprűt is, mert azzal dolgozni lehet. És én aki dolgozni akarok, cigánykodom a munkáért, már elnézést a kifejezésért, én nem kapok.De velem van a Jóisten, mert tudom, hogy velem van." Folytatta még , de én már nem bírtam figyelni teljesen, néztem azt a zsebkendőt, ami még volt egy szem a zacskóban és majd megszakadt a szivem. Egyet elhatároztam, én is elrakom azt a zsebkendőt, hogy emlékeztessen rá, megköszönni minden nap az életem, testvéreim, barátaim és azt hogy bármennyire is szar nekem, vannak akiknek még nálam is rosszabb.