Egyszer egy leány megálmodta a jövőjét. A sors iróniáját a megtanult bölcsességeket nem tudta feledni.De élni akart. ÉLNI. lélegezni, tűz lenni, mint egy lidérc, hogy megakadályozza sorsát, mit neki rendelt az ég.Hogy megakadályozza a démont, mely lelkében tombolni kész...
Egy mese egy álomvilág messzire repítette az élet minden fájdalmától. Saját maga lelkébe zárta a tüzet, mely lényének örökké való része.Lángol dalol, hol nem hallja más, hogy soha ne kelljen vállalni a tüzet, ezért csak ritka pillanatokban borította el az embereket. De ki szemébe nézett látta az örökké izzó fényt, mely körül zsongta lényét.S nem értették, mért rejti el, a fényt, ami képes megnyitni minden szív legmélyebb érzelmeit,mit maguk elöl titkolnak a szívek.
S voltak emberek, kik megismerhették e tüzet, annak minden hevével, és melengető jóságával, s azt mondták: hisz ez semmivel sem másabb, mint az otthon melege.De ők süvöltő viharokba kívánkoztak, jeges- forró érzékekkel. Nem kell az állandóan parázsló izzó tűz, mely mellett meglátod jövőd, mely felemel és lesúlyt egyszerre, mert érzed hazaértél.. pedig te még bolyongani akarsz.S a tűz fellobbant, kialudt egy izzó parazsa, mert emlékbe vitte magával a távozó, hogy benne égjen tovább, őt melegítse...
De lassan kifogyott minden parázs, elhordták tüze melegét.Egy maradt csak,egy kis szén darab - mely egykor jegenye volt, ki feláldozta magát a tűzért - pislákoló fénye töltötte meg a kék teret..s akkor jött valaki, parazsat hozott, égő fenyőágból készült ősi törzset.Élőparazsat hozott, valódi lángokat, valódi ősi erőt.A tűz megtelt, hatalmasabb máglyát nem láthatott ember fia... s a tűz betöltötte fénnyel a lányt.
S bár a lény elment, elhagyta újra a leányt..de a fény már nem tudott vele távozni....
ÉLT.Mert élnie kellett.Hogy adhasson magából fényt.Hogy tüze melegénél menedéket találjanak kik fáznak, kik elfáradtak a jeges - orkán viharokban. Kiknek kell egy jó szó, egy szép mosoly.S így, kellő erőt gyűjtve nekimehessenek ismét az élet hurrikánjának.
S csendesen meghalt, mikor az utolsó izzását is ellopták szívéből.ÉLŐ máglyán temették és kísérték lelke útját élete apró parazsai. S mikor testéből felfele szállván megszámolta a sokaságot, kik szíve melegéből éltek, megnyugodott lelke.Csendes patakba szórták hamvait az egybegyűltek, mint megannyi színpompában tarkálló család.
