Láng

Félelem alagutjai százezer emlék
cikázva bejárja szívem.
És minden emlék édes zsongással tölt el.

De a legszebb emlék,
mikor valaki lángra lobbantja lelkem.
A tűz nem lehet forróbb,
az ölelés nem lehet édesebb.
Akkor csak ketten vagyunk
te és én.
Nincs ott másnak hely,
elemésztené a tűz.
Szemed villanása
eleven északi fény,
karjaid ölelése,
szikrázó selyem.
Fellobbant felemészt
És mégis örök.
Őrült felfoghatatlan.

Láng.