Mond...

Farkas lelkem ezer alagútján visz a félelem.
Ölni, tépni, marni vágy a csend.
Hatalom varázs mélységes kútjain,
gyilkolni vágy a magány.
Suttogva oson a sikoly,
mely átjárja lényed.
Élsz.
Kegyetlen harcosként járod a világot.
Szívedben a megtört lélek,
Szemedben a remény....

Szállj szabadon Harcos,
Sólyomként szárnyalj egeken túl,
túl hova nem lát a magány,
hol örökké él a lét és te.
Szállj a sólymok szárnyán,
Farkasok lelkén,
a Hadak útján.
Veled lesz minden és Senki.
Magányos út a harcosé.
És mégis mindenki követi.
Mert Te vagy az erő.
te vagy Minden.
Magányod őrjítő
És csendes fonalként árfog az idő..

Sikolyok szállnak a szélben
utad keresztező fájdalmas pillanatok.
S te nézed, nézed az örök messzeséget.
Az út melyen jársz: a te utad.
te választottad: te harcolod.
Ott vannak melletted a harcosok, és mégis...
egyedül vagy.
Nincs ki átöleljen,
nincs ki szeressen...
Magányosan járod az Eszmét,
 melyért feláldozol mindent...
Mond..
Megéri az ára?
Mond...

Valahol

Valahol, az álmok méllyén
él egy gyermek, csendesen dobban a szive,
halkan zokog a suttogó sarokban
nem hallja senki más,csak te,
ha nagyon figyelsz
ez a gyermek, a szíved szava.
Hallod még hangját?
hallod ahogy tiltakozik? üvölt? fél?
Nem hallod már zokogását..
Messzire vittek álmaid.
Mosolyogva járod a világot.
Szeretsz, gyötörsz, vidáman dalolsz.

Elfeledted a gyermeket ki voltál ,
s csak néha
mikor üres szobán falán kopog a csend
hallod meg csendes magányát.
Álmaid követted, álmaid mely nem valós
álmaid, mert félsz.
Félsz a gyermektől.
Nevetsz, táncolsz,
tűzzel égsz,
szikrázol fényt bocsátasz mindenkire.

Átadod a tüzet, a fényt, a szerelmet...
S ellököd ki igazán szeretne...
Félsz, hogy szeressenek.
S a templomod mélyén egy kis sarokban
halkan felzokog egy gyermek.
sűrrű cseppekben peregnek könnyei
egy percre megállsz.
Sajnálod.
Szereted.
Átöleled.
Majd mész tovább, mert az életedben
nem kell a társ,ki láthatná
azt ki vagy, ki látja a gyermeket,
ki átölel nem bírod,
ki szeretne ellököd.

Kegyetlen kegyes.
Telnek az évek.
Nevetsz, táncolsz, szeretsz,
de ki közeledbe megy égetsz,
felemésztesz, ölsz...
Valahol méllyen felzokog egy gyermek..
S hamvaid messzi szórja az őszi szél...

A szerelem

Van, hogy annyira szeretsz, hogy képes lennél a világod feladni. De kevésbé szeretni meg sem éri. Vagy égsz és élsz, vagy nem is szeretsz, hanem birtokolni akarsz. Az igazi szerelem, nem kér viszonzást, nem kéri a sajátját. Az igazi szerelem csak adni tud. Nem fél az elvesztés fájdalmától, hisz akit szeret soha nem volt az övé. Az igazi szerelem, tudja, hogy soha meg nem szűnik. Mert igazán szeretni csak önzetlenül lehet, mikor a másik kiváltja belőled azt a jót, amire te igazán érdemes vagy. Kinyitja a kiskapukat és így tudod általa szeretni a világot is miben élsz. Megtanítja neked, hogy képes vagy szeretni, képes vagy úgy érezni és ezáltal képes vagy boldog lenni. Nincs véletlen. A szerelem érzése fantasztikus. Nem kér, nem vár, nem türelmetlen, nem akar birtokolni, nem akar semmit, csak egyet : adni. Így adja meg neked a szerelem az örök boldogságot. a szerelemben nincs büszkeség. A szerelem csak adni képes. Elvenni képtelen. Mert az szeret csak igazán, aki képes elengedni, aki képes mosolyt csalni az arcodra, csupán a gondolat erejével. A szerelem nem keres lélektársat, nem keres semmit, egyszerűen a szerelem csak megrohamoz, ledönt várat, falat kastélyt, és befészkeli magát a szivedbe. Ha elfogadod boldoggá fog tenni, de ha küzdesz ellene, megkeseríti napjaid és önzővé fájóvá fog tenni. Hát, csak fogadd el, ha jön az érzés, nem kell mást tenned. Van hogy kis ideig időzik a szívedben, van hogy hosszabban. De soha ne ellenkezz vele, mert az nagyon fog fájni. Hagyd hogy átjárjon. Élvezd, hogy tudsz szeretni, szerelemmel adni mindent. Mosoly fog játszani az arcodon, a szemeid életszikrákkal telnek meg és sugározni fogsz. Hagyd magad. Örülj. Az igazi szerelem ritka kincs, csak a tiszta szívekben képes időzni. Ha meglátogat, ne engedd, hogy a bizalmatlanság, a féltékenység és a harag megmérgezzék. Viszont, ha egyszer úgy dönt el akar menni, hagyd hogy elmenjen, hisz annyit adott neked, ne akard megtartani. Mint hogy jötte sem rajtad múlik, így mikor elhagy téged, az se rajtad fog múlni. Fura ürességet hagy majd maga után, amit ki tud tölteni a viszonzott szeretet érzése, de ha ez nincs, csak üresség marad. Olyankor vigyázz nagyon, mert befészkelheti szivedbe magát a magány és a félelem. Ne engedd. Töltsd meg szíved másfajta szeretettel és gondolj arra, milyen jó volt szerelmesnek lenni.