Valahol

Valahol, az álmok méllyén
él egy gyermek, csendesen dobban a szive,
halkan zokog a suttogó sarokban
nem hallja senki más,csak te,
ha nagyon figyelsz
ez a gyermek, a szíved szava.
Hallod még hangját?
hallod ahogy tiltakozik? üvölt? fél?
Nem hallod már zokogását..
Messzire vittek álmaid.
Mosolyogva járod a világot.
Szeretsz, gyötörsz, vidáman dalolsz.

Elfeledted a gyermeket ki voltál ,
s csak néha
mikor üres szobán falán kopog a csend
hallod meg csendes magányát.
Álmaid követted, álmaid mely nem valós
álmaid, mert félsz.
Félsz a gyermektől.
Nevetsz, táncolsz,
tűzzel égsz,
szikrázol fényt bocsátasz mindenkire.

Átadod a tüzet, a fényt, a szerelmet...
S ellököd ki igazán szeretne...
Félsz, hogy szeressenek.
S a templomod mélyén egy kis sarokban
halkan felzokog egy gyermek.
sűrrű cseppekben peregnek könnyei
egy percre megállsz.
Sajnálod.
Szereted.
Átöleled.
Majd mész tovább, mert az életedben
nem kell a társ,ki láthatná
azt ki vagy, ki látja a gyermeket,
ki átölel nem bírod,
ki szeretne ellököd.

Kegyetlen kegyes.
Telnek az évek.
Nevetsz, táncolsz, szeretsz,
de ki közeledbe megy égetsz,
felemésztesz, ölsz...
Valahol méllyen felzokog egy gyermek..
S hamvaid messzi szórja az őszi szél...