Mond...

Farkas lelkem ezer alagútján visz a félelem.
Ölni, tépni, marni vágy a csend.
Hatalom varázs mélységes kútjain,
gyilkolni vágy a magány.
Suttogva oson a sikoly,
mely átjárja lényed.
Élsz.
Kegyetlen harcosként járod a világot.
Szívedben a megtört lélek,
Szemedben a remény....

Szállj szabadon Harcos,
Sólyomként szárnyalj egeken túl,
túl hova nem lát a magány,
hol örökké él a lét és te.
Szállj a sólymok szárnyán,
Farkasok lelkén,
a Hadak útján.
Veled lesz minden és Senki.
Magányos út a harcosé.
És mégis mindenki követi.
Mert Te vagy az erő.
te vagy Minden.
Magányod őrjítő
És csendes fonalként árfog az idő..

Sikolyok szállnak a szélben
utad keresztező fájdalmas pillanatok.
S te nézed, nézed az örök messzeséget.
Az út melyen jársz: a te utad.
te választottad: te harcolod.
Ott vannak melletted a harcosok, és mégis...
egyedül vagy.
Nincs ki átöleljen,
nincs ki szeressen...
Magányosan járod az Eszmét,
 melyért feláldozol mindent...
Mond..
Megéri az ára?
Mond...