Álmodtam..

Álmodtam egy világot. Csodás benne az élet. ÉLni lehet benne. Élni. Érteni a napot, a tavaszt, a levelek és a fák szavát. Hallani lehet, ahogy az élet utat tör magának, lehet érezni az apro rezdüléseket a lelkekben, ahogy megérintik egymást. ÁLmodtam, hogy látom a csillagok fényét, hallom a szél zúgását a fák közt. És halloma rigótojások életrekelését a kis bokor mélyén. Álmodtam egy világot. Álmodtam, hogy a szeretet többet ér mindennél. Olyan világot álmodtam, ahol képesek a lelkek megérinteni egymást. Nincs hazugság, nincsenek vádak csak szeretet. nincs multidézö fájdalom, se jövölátó álmodozás, hanem a jelen van. a Jelen csodái és pillanatai. Álmodtam ezt a világot, mikor még gyermek voltam ebben a világban éltem. Aztán felnöttem, és azt hittem csak egy csudaszép álom volt. Vágytam erre a világra. De elfelejtettem oda az utat. Mikor ujra megleltem az utat sokan bolondnak tartottak...ám voltak kik segitettek tovább álmodni és ÉLNI ÉLNI örökké, mig csak testem el nem porlad, hogy életet adjon az új életnek, mikor majd táplálhatom a földet, hogy új élet fakadjon belölem. Mert ebben a világban az elmulás épp oly természetes, mint az ÉLet. És mégis végtelen :)