időtlen utakon áthatják az életed
halk eső szava csendesen
pereg végig arcod sós ízén.
Emeled tekinteted
messzi fent van valahol
valami, de a föld már nem felel.
Néma cseppek peregnek
föld issza be,
s te átengeded a fájdalmat
álmot,
életet.
Tested halott pora
féltve őrzi a titkot
fázol,
üres.
Az utcák kihalt magánya
aszfalton kopogó félelem
ősi szellemek szava
szomorú érzelem.
Látod az felhőn,
veled sír, üvölt tombol,
de csak halkan, örök áztatón.
Néma cseppek peregnek
föld issza be,
s te átengeded a fájdalmat
álmot,
életet.
Tested halott pora
féltve őrzi a titkot
fázol,
üres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése